Augusztus 31., Szombat
Hivatalosan is 15 lettem. Éljen! Most hogy ezt az aprócska hírt megosztottam veletek, ami a rokonaimon kívül senkit nem érdekel, túl is léphetnénk ezen. Holnaptól ugyanis 180 fokos fordulatot vesz az életem. Legalábbis remélem, mert az előző suli...katasztrófa. Ne is akarjátok tudni! Pedig én mindenkit el tudok fogadni, na de őket? Lehetetlen. Mindegy. Holnap évnyitó, ergo megkezdem a tanulmányaimat az új sulimban. Tegnapelőtt megkaptam a cuccaimat és mára ki is dekoráltam őket. A táskám tetszik a legjobban. Eredetileg egy sima farmer anyagú táska volt, de én komolyan mondom, csodát műveltem vele. Nem vagyok nagyképű meg semmi, de az ízlésemnek megfelelően tökéletes lett. Híres épületeket rajzoltam rá, mint pl. az Eiffel-torony vagy a Big Ben (Óratorony). Az épületek közé pedig több nyelven van rá írva, az hogy szeretlek! A többi cuccomat is kipingáltam, majd bepakoltam, péntekig, mivelhogy koleszos leszek.
Szeptember 1., Vasárnap
Ez a nap! Úristen! Na akkor szép sorjában. Először is reggel nagyon izgultam, próbáltam nem rágörcsölni, de minden hiába. Így már reggel szörnyen fájt a hasam. Miután sikerült elkészülnöm,- rekord idő, mindössze 15 percet vett igénybe- lementem a konyhába, hogy bekapjak valami ehetőt...Ja,..persze! Ehetőt, mi? Na ja, csak azzal nem számoltam, hogy anyám korán elment az irodába, így apám kapta azt a feladatot, hogy reggelit csináljon nekünk. Úgyhogy a mai reggeli félig átsült tojásrántottából és kakaóból állt. A kakaó önmagában még nem is lett volna rossz, ha apu cukor helyett nem sót (!!!) rakott volna bele. A "pöcköljük a kaját a növényre" akció sosem válik be, úgyhogy kénytelen voltam legyűrni, amikor odaült mellém apa.
-Na, hogy ízlik?-kérdezte büszke mosollyal az arcán.
-Fura!-mondtam, mire összeráncolta a a szemöldökét, szóval gyorsan hozzátettem.-De jó!
Ekkor büszke mosollyal az arcán bólintott, majd otthagyott. Szerintem apám azt hiszi jól főz pedig egyáltalán nem. Sőt...! De ez azt hiszem titok marad. Miután végeztem mindennel elindultam a buszra. Aztán rájöttem, hogy van vissza 20 perc a busz érkezéséig. Addig olyan magasröptű kérdéseken járt az agyam, mint pl. Azért nem volt gólyatábor, mert csóró a suli?. Miután megjött a busz,-szerintem direkt késett!-felszálltam és kipécéztem magamnak egy helyet és sikerült oda ülnöm, csak közben társaságom is lett. Egyszerre vágódtunk le a barna hajú fiúval és mivel egyikünk se tervezett elülni, bemutatkoztunk egymásnak. Kiderült, hogy Dékány Gergőnek hívják. A bemutatkozás után elkezdtünk beszélgetni. Illetve, csak ő beszélt.
-Hová az út?-kérdezte és mielőtt még válaszolhattam volna folytatta.-Én abba a debreceni suliba megyek ahol kiemelkedően tanítják a valamiben tehetséges diákokat..-és csak mesélt és mesélt.
Hirtelen azon kaptam magam, hogy éppen arról "beszélgetünk", hogy mennyire, de mennyire fél a pókoktól. Erre inkább nem mondok semmit. Jó fura egy gyerek, az biztos. Aztán másfél óra kínszenvedés után végre leszálltunk. Jó, elég érdekes volt, hogy a hangyák mínusz akárhány fokig élnek, csak engem valahogy nem foglalt le. Lehet velem van a baj. Érkezésünk után elköszöntem a sráctól és mentem egyből a kollégiumba, hogy lepakoljak. Hmm..negyed nyolc. Nem hiszem, hogy sokan lennének már bent. Legalábbis remélem. Merthogy aranyszabály, hogy aki előbb érkezik az választ magának ágyat és aki később azé lesz a dohos ágy. Miután a portás adott egy számot,-ami amúgy a 16-os lett-gyorsan felfutottam a lépcsőn, éppen időben, mert még csak egy lány volt ott. Hosszú szőke haját egy Mickey egeres csattal tűzte félre, az elegáns ünneplőjén pedig egy mosolygó smiley-s kitűző éktelenkedett.
-Szia!-Balogh Tímea vagyok!-köszöntött mosolyogva.
-Üdv, én Nagy Zsanett, Zsani!
Miközben kipakoltam a szekrénybe a cuccomat, Timi mesélt és csak mesélt. Mint az a fiú. Úgy látszik itt mindenki baromi lelkes, csak engem meghallgatni nincs idejük. Éljen! Amúgy meg nem lehetek önző, szóval érdeklődéssel hallgattam a beszédét. Nagyon lelkesnek tűnt. Nem csak én voltam az akit utáltak a sulijában, szegényről azt mondták, hogy "túl cuki" ahhoz, hogy az osztályukban legyen, ezért úgy tekintettek rá, mint ha ott sem lenne. Éppen nagyban beszélgettünk, amikor egy új lány toppant be az ajtón, vörös haja elegáns kontyba fogva. A szeme szintén vörösesbarna. Szeplőit pedig korrektorral próbálta eltakarni, nem sok sikerrel. Nem értem, miért. Nagyon jól állnak neki a szeplői! Az ünneplő ruhája tökéletesen simult rá, s én pedig ösztönösen elkezdtem magamon tépkedni a fehér pulcsimat.
Váltottunk pár szót vele, meg bemutatkoztunk, aztán ledobta a bőröndjét az ágyra és csatlakozott hozzánk. Lehet mások furának tartják, de szerintem tök jó dolog, hogy úgy beszélgettünk, mintha ezer éve barátnők lennénk. Már indulni akartunk a suliba, amikor két lány futott be. Egy fekete hajú, kihúzott szemű lány és egy szöszi, rózsaszín csíkkal a hajában.
-Sziasztok!-köszöntem oda nekik, majd bemutatkoztam, meg a többiek is.
-Mi Cseh Szilvia és Cseh Beatrix vagyunk.
-Ikrek?-kérdeztem csodálkozva, mert hogy a fekete hajú, szerintem gót lányba és az extravagáns szösziben, semmi hasonlóság nem volt.
-Dehogy, unokatestvérek!-mondta a fekete hajú lány, alias Szilvi, még mindig lihegve, mert hogy szerintem futottak.
Amíg Trixi (mondta, hogy nevezhetjük így) bevitte a csomagot, egész jól elbeszélgettem Szilvivel. Nem emós, se gót, se semmi, szimplán szeret feketébe öltözni. Miután mindenki megvolt, el is indultunk. 8 óra után 5 perccel sikerült beérnünk. Mikor beértünk a suliba a sportcsarnokba siettünk, ahol már javában zajlott az ünnepség. Próbáltunk beosonni, de hiába. Timi túl erősen csapta be az ajtót és az egész suli felénk fordult. Jé, népszerűek leszünk! Váá, csak ne így!
-De jó! Első nap szembe kell néznem az örök későkkel.-állt meg a beszédében az igazgató és "kedvesen üdvözölt" minket.-Bemutatkoznátok? Ja, bocsánat nem kell. Tudom én kik vagytok ti. Te ott, aki miatt lebuktatok, abba az idétlen "cukcsi-mukcsi" ruhában és lemoshatatlan vigyorral a képeden. Biztosan te vagy "Timcsiiiii"-sipította lányos hangon.
Beszédét hangos füttykoncert követte, Timi pedig lesütötte a szemét. Szegény, láttam, hogy elkezd könnyezni. Elég volt ennyi megaláztatás, gondoltam én. Ja persze, folytatta tovább ugyanúgy.
-Ja és te Beatrix! Te sem az eszeddel akarsz hódítani. V nyakú póló? Ugyan már, akkor inkább menj a sarokra.
Beatrix összehúzta a szemét, majd (hiába próbáltuk megállítani) visszaszólt az IGAZGATÓNAK. Csupa nagy betűvel.
-Öhm, igazán? Nem vagyok utcalány, azért mert felvettem egy V nyakú pólót, ami épp hogy csak a nyakamat engedi kilátszani. Arról meg nem tehetek, hogy jó az alakom.-szegte fel az állát, majd folytatta.
-Amúgy is, magának nem aszerint kéne megítélnie, hogy hogyan nézek ki, mert az rossz fényt vet az igazgató úrra. Nem?
A teremben halk sugdolózás kezdődött. Trixi gúnyos mosolyra húzta a száját, Zsófi az igazgatót szidta, Szilvi megsemmisülten nézett maga elé, én pedig a pityergő Tímeát nyugtattam. A felsőbb évesektől kaptunk néhány elismerő pillantást, az igazgatónak pedig bepirosodott a feje, majd folytatta beszédét az iskoláztatásról tovább. Először mindenki értetlenül meredt maga elé, de nem rázta meg őket különösebben. Engem viszont eléggé! Méghozzá úgy látszik elég észrevehetően, ugyanis egy fiú, aki amúgy, mint kiderült az osztálytársam, megragadta a karom és odahúzott.
-Nyugi! Nem nagy ügy. Mindig ezt csinálja. Ne legyél miatta rosszul!
-Nem vagyok, most már nem.-feleltem kábultan.
Furán nézett rám, én meg lesütöttem a szemem. Hebegtem néhány sort, hogy vissza kell állnom a sorba, mert ránk szólnak..stb. stb., de talán észre vette, hogy zavarba jöttem, ugyanis felröhögött, de nem bántóan, hanem inkább amolyan "Cuki, ha egy lány zavarba jön" nevetés volt. Ugye az volt? Jajj. Oké, tényleg hülyeség volt ez mondani, de akkor is. Az a két gesztenye barna szem, mély, férfias hang, látszólag "nem törődöm" haj, pedig igen is sokat foglalkozott vele. Mit mondjak? Szerelem első látásra? Á, ez annál több. És itt vége is a mai romantikának. Ugyanis ma már többet nem is beszéltem vele. Hurrá! Pedig lett volna rá alkalmam, amikor szemeztünk. De mindig elfordítottam a fejem. Hurrá, megint sikerült nagyot alkotom! Gratulálok magamnak! Viszont a lányokkal szét néztünk a városban és csatlakozott hozzánk Móni, Natália, Alma és Melissza is. Én nem igazán vettem semmit, csak nézelődtem, Trixi angol nyelvű könyveket vett magának, Szilvi katalógust nézegetett, Zsófi pedig mindenféle kencét nézegetett,a mik eltüntetik a szeplőit. Hat órára be kell érni a koleszba, úgyhogy elbúcsúztunk a külsősöktől. Mire beértünk beújítottam egy Angol-magyar szótárral, egy bézs színű pulcsival és egy zacskó chipssel. Ez a nap! Húú! Totál fáradt vagyok!
Ez a nap! Úristen! Na akkor szép sorjában. Először is reggel nagyon izgultam, próbáltam nem rágörcsölni, de minden hiába. Így már reggel szörnyen fájt a hasam. Miután sikerült elkészülnöm,- rekord idő, mindössze 15 percet vett igénybe- lementem a konyhába, hogy bekapjak valami ehetőt...Ja,..persze! Ehetőt, mi? Na ja, csak azzal nem számoltam, hogy anyám korán elment az irodába, így apám kapta azt a feladatot, hogy reggelit csináljon nekünk. Úgyhogy a mai reggeli félig átsült tojásrántottából és kakaóból állt. A kakaó önmagában még nem is lett volna rossz, ha apu cukor helyett nem sót (!!!) rakott volna bele. A "pöcköljük a kaját a növényre" akció sosem válik be, úgyhogy kénytelen voltam legyűrni, amikor odaült mellém apa.
-Na, hogy ízlik?-kérdezte büszke mosollyal az arcán.
-Fura!-mondtam, mire összeráncolta a a szemöldökét, szóval gyorsan hozzátettem.-De jó!
Ekkor büszke mosollyal az arcán bólintott, majd otthagyott. Szerintem apám azt hiszi jól főz pedig egyáltalán nem. Sőt...! De ez azt hiszem titok marad. Miután végeztem mindennel elindultam a buszra. Aztán rájöttem, hogy van vissza 20 perc a busz érkezéséig. Addig olyan magasröptű kérdéseken járt az agyam, mint pl. Azért nem volt gólyatábor, mert csóró a suli?. Miután megjött a busz,-szerintem direkt késett!-felszálltam és kipécéztem magamnak egy helyet és sikerült oda ülnöm, csak közben társaságom is lett. Egyszerre vágódtunk le a barna hajú fiúval és mivel egyikünk se tervezett elülni, bemutatkoztunk egymásnak. Kiderült, hogy Dékány Gergőnek hívják. A bemutatkozás után elkezdtünk beszélgetni. Illetve, csak ő beszélt.
-Hová az út?-kérdezte és mielőtt még válaszolhattam volna folytatta.-Én abba a debreceni suliba megyek ahol kiemelkedően tanítják a valamiben tehetséges diákokat..-és csak mesélt és mesélt.
Hirtelen azon kaptam magam, hogy éppen arról "beszélgetünk", hogy mennyire, de mennyire fél a pókoktól. Erre inkább nem mondok semmit. Jó fura egy gyerek, az biztos. Aztán másfél óra kínszenvedés után végre leszálltunk. Jó, elég érdekes volt, hogy a hangyák mínusz akárhány fokig élnek, csak engem valahogy nem foglalt le. Lehet velem van a baj. Érkezésünk után elköszöntem a sráctól és mentem egyből a kollégiumba, hogy lepakoljak. Hmm..negyed nyolc. Nem hiszem, hogy sokan lennének már bent. Legalábbis remélem. Merthogy aranyszabály, hogy aki előbb érkezik az választ magának ágyat és aki később azé lesz a dohos ágy. Miután a portás adott egy számot,-ami amúgy a 16-os lett-gyorsan felfutottam a lépcsőn, éppen időben, mert még csak egy lány volt ott. Hosszú szőke haját egy Mickey egeres csattal tűzte félre, az elegáns ünneplőjén pedig egy mosolygó smiley-s kitűző éktelenkedett.
-Szia!-Balogh Tímea vagyok!-köszöntött mosolyogva.
-Üdv, én Nagy Zsanett, Zsani!
Miközben kipakoltam a szekrénybe a cuccomat, Timi mesélt és csak mesélt. Mint az a fiú. Úgy látszik itt mindenki baromi lelkes, csak engem meghallgatni nincs idejük. Éljen! Amúgy meg nem lehetek önző, szóval érdeklődéssel hallgattam a beszédét. Nagyon lelkesnek tűnt. Nem csak én voltam az akit utáltak a sulijában, szegényről azt mondták, hogy "túl cuki" ahhoz, hogy az osztályukban legyen, ezért úgy tekintettek rá, mint ha ott sem lenne. Éppen nagyban beszélgettünk, amikor egy új lány toppant be az ajtón, vörös haja elegáns kontyba fogva. A szeme szintén vörösesbarna. Szeplőit pedig korrektorral próbálta eltakarni, nem sok sikerrel. Nem értem, miért. Nagyon jól állnak neki a szeplői! Az ünneplő ruhája tökéletesen simult rá, s én pedig ösztönösen elkezdtem magamon tépkedni a fehér pulcsimat.
Váltottunk pár szót vele, meg bemutatkoztunk, aztán ledobta a bőröndjét az ágyra és csatlakozott hozzánk. Lehet mások furának tartják, de szerintem tök jó dolog, hogy úgy beszélgettünk, mintha ezer éve barátnők lennénk. Már indulni akartunk a suliba, amikor két lány futott be. Egy fekete hajú, kihúzott szemű lány és egy szöszi, rózsaszín csíkkal a hajában.
-Sziasztok!-köszöntem oda nekik, majd bemutatkoztam, meg a többiek is.
-Mi Cseh Szilvia és Cseh Beatrix vagyunk.
-Ikrek?-kérdeztem csodálkozva, mert hogy a fekete hajú, szerintem gót lányba és az extravagáns szösziben, semmi hasonlóság nem volt.
-Dehogy, unokatestvérek!-mondta a fekete hajú lány, alias Szilvi, még mindig lihegve, mert hogy szerintem futottak.
Amíg Trixi (mondta, hogy nevezhetjük így) bevitte a csomagot, egész jól elbeszélgettem Szilvivel. Nem emós, se gót, se semmi, szimplán szeret feketébe öltözni. Miután mindenki megvolt, el is indultunk. 8 óra után 5 perccel sikerült beérnünk. Mikor beértünk a suliba a sportcsarnokba siettünk, ahol már javában zajlott az ünnepség. Próbáltunk beosonni, de hiába. Timi túl erősen csapta be az ajtót és az egész suli felénk fordult. Jé, népszerűek leszünk! Váá, csak ne így!
-De jó! Első nap szembe kell néznem az örök későkkel.-állt meg a beszédében az igazgató és "kedvesen üdvözölt" minket.-Bemutatkoznátok? Ja, bocsánat nem kell. Tudom én kik vagytok ti. Te ott, aki miatt lebuktatok, abba az idétlen "cukcsi-mukcsi" ruhában és lemoshatatlan vigyorral a képeden. Biztosan te vagy "Timcsiiiii"-sipította lányos hangon.
Beszédét hangos füttykoncert követte, Timi pedig lesütötte a szemét. Szegény, láttam, hogy elkezd könnyezni. Elég volt ennyi megaláztatás, gondoltam én. Ja persze, folytatta tovább ugyanúgy.
-Ja és te Beatrix! Te sem az eszeddel akarsz hódítani. V nyakú póló? Ugyan már, akkor inkább menj a sarokra.
Beatrix összehúzta a szemét, majd (hiába próbáltuk megállítani) visszaszólt az IGAZGATÓNAK. Csupa nagy betűvel.
-Öhm, igazán? Nem vagyok utcalány, azért mert felvettem egy V nyakú pólót, ami épp hogy csak a nyakamat engedi kilátszani. Arról meg nem tehetek, hogy jó az alakom.-szegte fel az állát, majd folytatta.
-Amúgy is, magának nem aszerint kéne megítélnie, hogy hogyan nézek ki, mert az rossz fényt vet az igazgató úrra. Nem?
A teremben halk sugdolózás kezdődött. Trixi gúnyos mosolyra húzta a száját, Zsófi az igazgatót szidta, Szilvi megsemmisülten nézett maga elé, én pedig a pityergő Tímeát nyugtattam. A felsőbb évesektől kaptunk néhány elismerő pillantást, az igazgatónak pedig bepirosodott a feje, majd folytatta beszédét az iskoláztatásról tovább. Először mindenki értetlenül meredt maga elé, de nem rázta meg őket különösebben. Engem viszont eléggé! Méghozzá úgy látszik elég észrevehetően, ugyanis egy fiú, aki amúgy, mint kiderült az osztálytársam, megragadta a karom és odahúzott.
-Nyugi! Nem nagy ügy. Mindig ezt csinálja. Ne legyél miatta rosszul!
-Nem vagyok, most már nem.-feleltem kábultan.
Furán nézett rám, én meg lesütöttem a szemem. Hebegtem néhány sort, hogy vissza kell állnom a sorba, mert ránk szólnak..stb. stb., de talán észre vette, hogy zavarba jöttem, ugyanis felröhögött, de nem bántóan, hanem inkább amolyan "Cuki, ha egy lány zavarba jön" nevetés volt. Ugye az volt? Jajj. Oké, tényleg hülyeség volt ez mondani, de akkor is. Az a két gesztenye barna szem, mély, férfias hang, látszólag "nem törődöm" haj, pedig igen is sokat foglalkozott vele. Mit mondjak? Szerelem első látásra? Á, ez annál több. És itt vége is a mai romantikának. Ugyanis ma már többet nem is beszéltem vele. Hurrá! Pedig lett volna rá alkalmam, amikor szemeztünk. De mindig elfordítottam a fejem. Hurrá, megint sikerült nagyot alkotom! Gratulálok magamnak! Viszont a lányokkal szét néztünk a városban és csatlakozott hozzánk Móni, Natália, Alma és Melissza is. Én nem igazán vettem semmit, csak nézelődtem, Trixi angol nyelvű könyveket vett magának, Szilvi katalógust nézegetett, Zsófi pedig mindenféle kencét nézegetett,a mik eltüntetik a szeplőit. Hat órára be kell érni a koleszba, úgyhogy elbúcsúztunk a külsősöktől. Mire beértünk beújítottam egy Angol-magyar szótárral, egy bézs színű pulcsival és egy zacskó chipssel. Ez a nap! Húú! Totál fáradt vagyok!
Szia!
VálaszTörlésMivel imádom az SZJG-t, alap, hogy a sulis történetekbe beleolvasok. Általában az a tapasztalatom, hogy sokan nem tesznek bele semmi újat, csak néhány új név, de az alapsztori ugyanaz. Viszont ez kifejezetten tetszik!! :) Viszont lehet egy jó tanácsom? A betűtípust átállíthatnád valami egyszerűbbre, mert rettentően fáj tőle az ember szeme. Az ilyen csicsás betűk címnek jó, de állandó olvasáshoz nem..
Üdv: Timii