Elnézést!

Bejelenteni valóm van...Nem kell megijedni, nem törlöm a blogom, csupán annyiról van szó, hogy most néhány hétig nem leszek! Mert előreírom a részeket, illetve néhányat! :) Remélem, hogy a 3 rendszeres olvasóm nem fog addig leiratkozni! Köszönöm megértéseteket! Puszil a ti drága írónőtök!

A fiú, a barátnője és az ex

Szeptember 2., Hétfő

Aha. Örök szerelem. Persze, nagyon. Cukinak tart, ugyan már. Egyszerűen a pofámba röhögött. Na de kezdjük az elején. Reggel boldogan ébredtem fel, bár a hajamat sikerült teljesen összekócolnom, és a szemem alatti karikák azt mutatták, hogy minden bizonnyal nem sikerült eleget aludnom. Hát igen, mindig is utáltam új helyen aludni, úgy tűnik meg kell szoknom. Remek! Amúgy időben sikerült elkészülnöm. Meg is lepődtem! Talán túlságosan is időben. Aztán leesett. Elfelejtettem megfésülködni. Ami mind szép és jó, mert hát még meg tudom csinálni. Ja, mondjuk ha nem éppen a sulitól 10 méterre jövök rá. Hirtelen hatalmába kerített az idegesség és stressz nevezetű érzés. Mit csináljak? Ugorjak haza? Á, fölösleges. Ezen a hajon az se segítene, max. beletörne a fésű. Majd kérek valakitől kölcsön egyet..és hát sikerült is, Zsófitól kértem kölcsön, aki már megint a szeplőire kente rá az újabb réteg alapozót.  Miután sikerült kifésülni az óriási gubancokat a hajamból, összevissza szállt. Mivelhogy tegnap mostam hajat. Amikor már mindenki elkészült és Szilvi is kivasalta  a haját -Nem. Nem firtatom miért a suliba vasalja ki a haját.-bementünk a terembe. Kezdődhetett a helyfoglalás. Aztán megpillantottam valamit, amit nem akartam. Az "álomfiúmat" egy élő barbie-val, a hűvös tekintetű fajtából. Még a hideg is kirázott. Mit is hittem? Hogy majd egy olyan fiú, mint ő belém szeret? Ugyan már, ez egy óriási közhely. Az ilyen fiúkhoz az ilyen lányok illenek. Vagy minimum egy plázacica, és akkor még nem is mondtam hülyeséget, ugyan is nem sokkal később megjelent az ex, aki pontosan, ezt a stílust öltötte magára. Néhány percig gondolkoztam, honnan a francból ismerik ezek egymást, de aztán nyilvánvalóvá vált. Mind ennek az iskolának az általánosába jártak. Miután ezeket a csodás dolgokat sikerült megállapítanom, idegesen trappoltam be a terembe, majd levágtam magam az egyik helyre. A harmadik sor, harmadik helyére. Szilvi és Timi még nem igazán tudták kezelni a dühkitörésemet, így ők inkább csak csendben támogattak. Illetve leültek mellém a bal oldalamra, így tulajdonképpen félig-meddig megvolt az ülésrend. Az első sor teljesen ki volt töltve. Balról jobbra haladva a következő emberek ültek ott. Anasztázia, Tímea, Flóra, Alma, Móni. A következő sorban még csak Trixi és Zsófi volt ott. A harmadik sort egyelőre hárman képviseltük én, Timi és Szilvi. A negyedik és ötödik sort még senki sem birtokolta. Éppen a jegyzetfüzetemet készítettem elő és néztem át, amikor egy agyon zilált fiú torpant meg az ajtó küszöbén, körbenézett a társaságon, majd felénk rontott.
-Hé te,-szólította meg Timit.-mennyi az átlagod?
-3,6.
-Az kevés.-húzta el a száját.-Nektek?-nézett rám és Szilvire.
-Öhm..asszem 4,3.-szólalt meg Szilvi.
-Nekem 4,8.-mondtam önelégült fejjel.
-Oké, akkor mögéd ülök.-jelentette be.
Így történt az, hogy Simon Gábor ült mögém. Nem sokkal később Gergő is megérkezett, aki nagyon megörült annak, hogy osztálytársak lettünk, és le is vetődött Timi elé. Nagyjából mindenki talált magának helyet, csak az "álomfiúm", valami szőke hajú fültágítós gyerek és annak a Barbie-nak a csapata nem foglalt helyet. Már éppen el kezdtem volna rajzolni, amikor az a FIÚ ült le mellém. Ő mellé pedig a szőke srác. Rám a Barbie baba meredt egy ideig, majd megszólalt.
-Bocs, de a pasim mellett szeretnék ülni.-dobta hátra a dús hajzuhatagot.
Segítség kérően néztem körbe, majd miután senki nem segített, kénytelen voltam valamit reagálni. Erőltetetten felröhögtem, majd közöltem vele az álláspontomat, miszerint biztos, hogy nem fogok elülni. Miután felfogta lesajnálóan nézett rám és elment. Nemsokára mindenki megvolt, el is kezdődhetett a négy osztályfőnöki. Eléggé meglepődött az osztály, amikor az igazgató lépett be a terembe.
-Hol van az ofőnk?-kérdezte a fültágítós.
-Itt áll előttetek.-mosolyodott el.
A legtöbben a hír hallatán hátrahőköltek, de néhányan le is fehéredtek.
-Akkor maga lesz-nyelt egyet Gábor.-az ofőnk?
-Nem.-röhögött fel.- Csak vicceltem.-törölgette a szemét.
Örülök, hogy van humora. Hamarosan kiderült, hogy egy harmincas éveiben járó férfi lesz az osztályfőnökünk, aki iszonyat jó fej. Valamikor a második ofői körül lemaradtam a diktálásba. A szünetbe akartam lemásolni valakiről. Timitől nem tudtam segítséget kérni, ugyan is nem írt le semmit, csak a padján rakosgatta a tollait, így kénytelen voltam az "álompasimtól" megkérdezni. A fiú felé fordultam, aki kérdőn nézett rám.
-Figyu,..-kezdtem bele, de közbe szólt.
-Hogy hívnak?-kérdezte, majd megnézett engem tetőtől talpig.
Ez most stíröl? Komoly? Mit képzel magáról? Hisz barátnője van. Úristen. Hogy lehet valaki ennyire bunkó? A rózsaszín felhő kezdett szertefoszlani a szemem elől, legalábbis úgy tűnt.
-Zsanettnek-mondtam kimérten, semmi mosoly nélkül.-Téged?
-Ákos.-varázsolt magára egy tökéletes mosolyt.
-Nagyon jó!-mondtam ironikusan.-És most megmondanád, mik jönnek ezután?-böktem rá a lapomra.
Egy ideig felhúzott szemöldökkel meredt rám, majd féloldalas mosolyra húzta a száját. Mondott két szót, amitől megfordult velem a világ. Az a két szó ez volt: "Féltékeny vagy?" Először lesajnálóan néztem rá és morogtam valami dehogy félét, ami önmagában meg állta volna a helyét, ha nem lett volna az arcom tűzpiros. Mire ő felröhögött. Én pedig visszafordultam és lesütöttem a szemem. Egyszer pillantottam fel, de akkor már Ákos a szőke sráccal beszélgetett. Viszont kaptam két nem túl kedves pillantást is. Az egyiket a mostani barátnőjétől, a másikat az exétől. A többi óra viszonylag hamar elment. Aztán egyesek haza, mások a koleszba indultak. Bevártuk Zsófit és Trixit. Az utóbbi a szemembe nézett és elkezdett lecseszni, hogy mégis mit képzelek, hogy egy olyan fiúval flörtölök, akinek csaja van. Timi és Szilvi rögtön a védelmébe vett, és elkezdtek veszekedni, tulajdonképpen rajtam. Úgyhogy, amíg ők hátul vitáztak, mi Zsófival a velünk szembejövő fiúkat pontoztuk. Mikor hazaértünk, lányos megbeszélést tartottunk.
-És nektek tetszik valaki?-tette fel a kérdést Timi.
-Ugyan dehogy! Eddig bármelyik fiú, akivel beszéltem nem bírta tartani a szemkontaktust, és lejjebb tekintgetett.-dühöngött Trixi.
-Nekem...-kezdtem bele.
-Tudjuk, Ákos-felelték tökéletesen egyszerre.
-Hát, nem tudom. Nem biztos! akkora egy tapló!
-Ebben egyetértünk. Örülök, hogy te is belátod.-vigyorgott büszkén Trixi.
-De..valamilyen oknál fogva...mégis van benne valami, ami megfog!-nyökögtem.
Trixi unottan a homlokára csapott, de a többiek kedvesen mosolyogtak. Sajnos nem tudtam meg, hogy kinek ki tetszik, mert valahogy elterelődött a téma és arról kezdtünk el beszélni, hogy milyen elcsépelt humora van az igazgatónak.

Évnyitó

Augusztus 31., Szombat

Hivatalosan is 15 lettem. Éljen! Most hogy ezt az aprócska hírt megosztottam veletek, ami a rokonaimon kívül senkit nem érdekel, túl is léphetnénk ezen. Holnaptól ugyanis 180 fokos fordulatot vesz az életem. Legalábbis remélem, mert az előző suli...katasztrófa. Ne is akarjátok tudni! Pedig én mindenkit el tudok fogadni, na de őket? Lehetetlen. Mindegy. Holnap évnyitó, ergo megkezdem a tanulmányaimat az új sulimban. Tegnapelőtt megkaptam a cuccaimat és mára ki is dekoráltam őket. A táskám tetszik a legjobban. Eredetileg egy sima farmer anyagú táska volt, de én komolyan mondom, csodát műveltem vele. Nem vagyok nagyképű meg semmi, de az ízlésemnek megfelelően tökéletes lett. Híres épületeket rajzoltam rá, mint pl. az Eiffel-torony vagy a Big Ben (Óratorony). Az épületek közé pedig több nyelven van rá írva, az hogy szeretlek! A többi cuccomat is kipingáltam, majd bepakoltam, péntekig, mivelhogy koleszos leszek.

Szeptember 1., Vasárnap

Ez a nap! Úristen! Na akkor szép sorjában. Először is reggel nagyon izgultam, próbáltam nem rágörcsölni, de minden hiába. Így már reggel szörnyen fájt a hasam. Miután sikerült elkészülnöm,- rekord idő, mindössze 15 percet vett igénybe- lementem a konyhába, hogy bekapjak valami ehetőt...Ja,..persze! Ehetőt, mi? Na ja, csak azzal nem számoltam, hogy anyám korán elment az irodába, így apám kapta azt a feladatot, hogy reggelit csináljon nekünk. Úgyhogy a mai reggeli félig átsült tojásrántottából és kakaóból állt. A kakaó önmagában még nem is lett volna rossz, ha apu cukor helyett nem sót (!!!) rakott volna bele.  A "pöcköljük a kaját a növényre" akció sosem válik be, úgyhogy kénytelen voltam legyűrni, amikor odaült mellém apa.
-Na, hogy ízlik?-kérdezte büszke mosollyal az arcán.
-Fura!-mondtam, mire összeráncolta a a szemöldökét, szóval gyorsan hozzátettem.-De jó!
Ekkor büszke mosollyal az arcán bólintott, majd otthagyott. Szerintem apám azt hiszi jól főz pedig egyáltalán nem. Sőt...! De ez azt hiszem titok marad. Miután végeztem mindennel elindultam a buszra. Aztán rájöttem, hogy van vissza 20 perc a busz érkezéséig. Addig olyan magasröptű kérdéseken járt az agyam, mint pl. Azért nem volt gólyatábor, mert csóró a suli?. Miután megjött a busz,-szerintem direkt késett!-felszálltam és kipécéztem magamnak egy helyet és sikerült oda ülnöm, csak közben társaságom is lett. Egyszerre vágódtunk le a barna hajú fiúval és mivel egyikünk se tervezett elülni, bemutatkoztunk egymásnak. Kiderült, hogy Dékány Gergőnek hívják. A bemutatkozás után elkezdtünk beszélgetni. Illetve, csak ő beszélt.
-Hová az út?-kérdezte és mielőtt még válaszolhattam volna folytatta.-Én abba a debreceni suliba megyek ahol kiemelkedően tanítják a valamiben tehetséges diákokat..-és csak mesélt és mesélt.
Hirtelen azon kaptam magam, hogy éppen arról "beszélgetünk", hogy mennyire, de mennyire fél a pókoktól. Erre inkább nem mondok semmit. Jó fura egy gyerek, az biztos. Aztán másfél óra kínszenvedés után végre leszálltunk. Jó, elég érdekes volt, hogy a hangyák mínusz akárhány fokig élnek, csak engem valahogy nem foglalt le. Lehet velem van a baj. Érkezésünk után elköszöntem a sráctól és mentem egyből a kollégiumba, hogy lepakoljak. Hmm..negyed nyolc. Nem hiszem, hogy sokan lennének már bent. Legalábbis remélem. Merthogy aranyszabály, hogy aki előbb érkezik az választ magának ágyat és aki később azé lesz a dohos ágy. Miután a portás adott egy számot,-ami amúgy a 16-os lett-gyorsan felfutottam a lépcsőn, éppen időben, mert még csak egy lány volt ott. Hosszú szőke haját egy Mickey egeres csattal tűzte félre, az elegáns ünneplőjén pedig egy mosolygó smiley-s kitűző éktelenkedett.
-Szia!-Balogh Tímea vagyok!-köszöntött mosolyogva.
-Üdv, én Nagy Zsanett, Zsani!
Miközben kipakoltam a szekrénybe a cuccomat, Timi mesélt és csak mesélt. Mint az a fiú. Úgy látszik itt mindenki baromi lelkes, csak engem meghallgatni nincs idejük. Éljen! Amúgy meg nem lehetek önző, szóval érdeklődéssel hallgattam a beszédét. Nagyon lelkesnek tűnt. Nem csak én voltam az akit utáltak a sulijában, szegényről azt mondták, hogy "túl cuki" ahhoz, hogy az osztályukban legyen, ezért úgy tekintettek rá, mint ha ott sem lenne. Éppen nagyban beszélgettünk, amikor egy új lány toppant be az ajtón, vörös haja elegáns kontyba fogva. A szeme szintén vörösesbarna. Szeplőit pedig korrektorral próbálta eltakarni, nem sok sikerrel. Nem értem, miért. Nagyon jól állnak neki a szeplői! Az ünneplő ruhája tökéletesen simult rá, s én pedig ösztönösen elkezdtem magamon tépkedni a fehér pulcsimat.
Váltottunk pár szót vele, meg bemutatkoztunk, aztán ledobta a bőröndjét az ágyra és csatlakozott hozzánk. Lehet mások furának tartják, de szerintem tök jó dolog, hogy úgy beszélgettünk, mintha ezer éve barátnők lennénk. Már indulni akartunk a suliba, amikor két lány futott be. Egy fekete hajú, kihúzott szemű lány és egy szöszi, rózsaszín csíkkal a hajában.
-Sziasztok!-köszöntem oda nekik, majd bemutatkoztam, meg a többiek is.
-Mi Cseh Szilvia és Cseh Beatrix vagyunk.
-Ikrek?-kérdeztem csodálkozva, mert hogy a fekete hajú, szerintem gót lányba és az extravagáns szösziben, semmi hasonlóság nem volt.
-Dehogy, unokatestvérek!-mondta a fekete hajú lány, alias Szilvi, még mindig lihegve, mert hogy szerintem futottak.
Amíg Trixi (mondta, hogy nevezhetjük így) bevitte a csomagot, egész jól elbeszélgettem Szilvivel. Nem emós, se gót, se semmi, szimplán szeret feketébe öltözni. Miután mindenki megvolt, el is indultunk. 8 óra után 5 perccel sikerült beérnünk. Mikor beértünk a suliba a sportcsarnokba siettünk, ahol már javában zajlott az ünnepség. Próbáltunk beosonni, de hiába. Timi túl erősen csapta be az ajtót és az egész suli felénk fordult. Jé, népszerűek leszünk! Váá, csak ne így!
-De jó! Első nap szembe kell néznem az örök későkkel.-állt meg a beszédében az igazgató és "kedvesen üdvözölt" minket.-Bemutatkoznátok? Ja, bocsánat nem kell. Tudom én kik vagytok ti. Te ott, aki miatt lebuktatok, abba az idétlen "cukcsi-mukcsi" ruhában és lemoshatatlan vigyorral a képeden. Biztosan te vagy "Timcsiiiii"-sipította lányos hangon.
Beszédét hangos füttykoncert követte, Timi pedig lesütötte a szemét. Szegény, láttam, hogy elkezd könnyezni. Elég volt ennyi megaláztatás, gondoltam én. Ja persze, folytatta tovább ugyanúgy.
-Ja és te Beatrix! Te sem az eszeddel akarsz hódítani. V nyakú póló? Ugyan már, akkor inkább menj a sarokra.
Beatrix összehúzta a szemét, majd (hiába próbáltuk megállítani) visszaszólt az IGAZGATÓNAK. Csupa nagy betűvel.
-Öhm, igazán? Nem vagyok utcalány, azért mert felvettem egy V nyakú pólót, ami épp hogy csak a nyakamat engedi kilátszani. Arról meg nem tehetek, hogy jó az alakom.-szegte fel az állát, majd folytatta.
-Amúgy is, magának nem aszerint kéne megítélnie, hogy hogyan nézek ki, mert az rossz fényt vet az igazgató úrra. Nem?
A teremben halk sugdolózás kezdődött. Trixi gúnyos mosolyra húzta a száját, Zsófi az igazgatót szidta, Szilvi megsemmisülten nézett maga elé, én pedig a pityergő Tímeát nyugtattam. A felsőbb évesektől kaptunk néhány elismerő pillantást, az igazgatónak pedig bepirosodott a feje, majd folytatta beszédét az iskoláztatásról tovább. Először mindenki értetlenül meredt maga elé, de nem rázta meg őket különösebben. Engem viszont eléggé! Méghozzá úgy látszik elég észrevehetően, ugyanis egy fiú, aki amúgy, mint kiderült az osztálytársam, megragadta a karom és odahúzott.
-Nyugi! Nem nagy ügy. Mindig ezt csinálja. Ne legyél miatta rosszul!
-Nem vagyok, most már nem.-feleltem kábultan.
Furán nézett rám, én meg lesütöttem a szemem. Hebegtem néhány sort, hogy vissza kell állnom a sorba, mert ránk szólnak..stb. stb., de talán észre vette, hogy zavarba jöttem, ugyanis felröhögött, de nem bántóan, hanem inkább amolyan "Cuki, ha egy lány zavarba jön" nevetés volt. Ugye az volt? Jajj. Oké, tényleg hülyeség volt ez mondani, de akkor is. Az a két gesztenye barna szem, mély, férfias hang, látszólag "nem törődöm" haj, pedig igen is sokat foglalkozott vele. Mit mondjak? Szerelem első látásra? Á, ez annál több. És itt vége is a mai romantikának. Ugyanis ma már többet nem is beszéltem vele. Hurrá! Pedig lett volna rá alkalmam, amikor szemeztünk. De mindig elfordítottam a fejem. Hurrá, megint sikerült nagyot alkotom! Gratulálok magamnak! Viszont a lányokkal szét néztünk a városban és csatlakozott hozzánk Móni, Natália, Alma és Melissza is. Én nem igazán vettem semmit, csak nézelődtem, Trixi angol nyelvű könyveket vett magának, Szilvi katalógust nézegetett, Zsófi pedig mindenféle kencét nézegetett,a mik eltüntetik a szeplőit. Hat órára be kell érni a koleszba, úgyhogy elbúcsúztunk a külsősöktől. Mire beértünk beújítottam egy Angol-magyar szótárral, egy bézs színű pulcsival és egy zacskó chipssel. Ez a nap! Húú! Totál fáradt vagyok!